A német ICE (Intercity-Express) történetére kissé több helyet áldozok, mint a kínai CRH programra, mert egyfelől - és remélem, ezzel nem vagyok egyedül - közelebbi és jobban megérint, másrészt komoly tanuságai is vannak, bár a magyar vasút jelenlegi állapotát ismerve, ezek mostanában itthon nem kerülnek hasznosításra.

Az előzmények

A Német Vasutak (Deutsche Bundesbahn : DB) az 1971/72-es menetrend változással indította el Németországban az Intercity hálózatot. Az emelt komfort ellenére ez a lépés önmagában nem érte el a célját, az utasok nem pártoltak vissza a vasúti közlekedéshez az autótól - repülőtől.

A változás sikeréhez hiányzott még a Japánban és Franciaországban akkor már bemutatott és átütő sikereket elért nagysebességű vonat-típus. A motorvonat koncenpcióját is csak az S-Bahn-oknál (a magyar elővárosi HÉV német megfelelője) alkalmazták, a szerelvények szinte kizárólag a mozdonnyal vontatott kocsikból álltak.

A motorvonatok előnyeit kielemezve a DB ezek mellett tette le a voksát, mivel ezek esetén a tengelyterhelés alacsonyabb, mint a mozdonyoknál, mert a teljes szerelvényen a padlószint alá rejtik és elosztják a súlyos komponenseket: a motorokat, vezérlést és a transzformátorokat. Az alacsonyabb tengelyterheléssel az alábbi előnyökhöz jutnak:

• A sínek kopása és ezáltal a karbantartásukra szánt költségvetés is redukálható
• Az elosztott hajtás miatt a vonat tapadása és gyorsulása is jobb, a menetrend szűkebbre szabható
• A vasúti pályákra megállapított maximális sebességet tengelyterhelés függvényében állapítják meg. Kisebb terheléssel nagyobb az adott szakaszon elérhető Vmax.

A BR103-as mozdonyuk akkoriban nagy számban érték el élettartamuk végét, a DB a motorvonatok beszerzése mellett döntött - amik akkor még nem léteztek.

Az ICE sztori bővebben itt található meg.