Rögtön a bejegyzés címéhez egy javítás; Goiâniaban nem nukleáris (mert nem atomerőművi baleset, vagy nukleáris fűtőanyaggal összefüggő), hanem csak radiológiai baleset történt.

a Goiânia baleset

radioaktiv.pngKettő, a társadalom peremén élő kisemmizett elindul a szokásos fémbegyűjtő portyájára, lopni. A kiszemelt fém egy elhagyott és gyatrán őrzött kórházban fekszik, embereink „visszatérő ügyfelek”. A történet szála itt megakad, mert valami érdekes dolgot találnak. Ez lehetne akár valami értékes tárgy is, ami, miután eladták, kirántja őket és családjukat a csávából, mint a mesében.

De ennek a történetnek a szálai a sivár földön szövődnek és katasztrófába torkollnak. A helyszín messze esik tőlünk, így felsóhajthatunk, hogy „de jó, hogy nem itt történt”, pedig ez az eset itt is történhetett volna, a szomszédunkban.

1987. szeptember 13-án Voudireinão da Silva, az elhagyott IGR intézet őre beteget jelentett, hogy családjával meg tudja nézni a kicsi kocsi legújabb kalandjait (Herbie Goes Bananas) a moziban. Roberto dos Santos Alves és Wagner Mota Pereira már visszajáró fosztogatók voltak a kihalt intézmény területén. Aznap egy érdekes, hengeres roncsot találtak, melyet gyorsan feldobtak a talicskájukra, és elkerekeztek vele Alves házához, mely pár száz méterre volt a klinikától.

kontener.pngaz "érdekes, hengeres roncs", kép: iaea.org

Az IGR (Instituto Goiano de Radioterapia) egy sorsára hagyott radioterápiás magánintézet volt Goiânia városban, Brazíliában, mindössze 1 kilométerre észak-nyugatra a város közigazgatási központjától, Praça Civica-tól. 4 hónappal korábban, az intézet maradékain marakodók egyike, az Ipasgo (egy biztosítóintézet) igazgatója rendőrséggel akadályoztatta meg, hogy az IGR egyik tulajdonosa, Carlos Figueiredo Bezerril elszállíttasson berendezéseket a területről. Bezerril jelezte az Ipasgo felé, hogy „mi fog történni a cézium-bombával” - ezzel az intézet területén maradt izotópos  röntgen-készülékekre utalt, melyek felügyelet nélkül maradtak. A bíróság biztonsági őröket rendelt ki a területre. Időközben IGR tulajdonosai számos levelet írtak a brazil Országos Atomenergia Bizottságnak, figyelmeztetve őket a veszélyre.

Alves otthonában elkezdték szétszedni a készüléket, annak ellenére, hogy rejtélyes szédülés és hasmenés vett erőt rajtuk, Pereira bal oldala is felduzzadt. A kezén égési sebek jelentek meg, melyek annyira kiterjedté váltak, hogy később néhány ujját is amputálni kellett. Amikor tüneteivel kórházba ment, onnan hazaküldték, hogy biztos rosszat evett, menjen haza és pihenje ki magát.

A két szerencsétlen – erről persze nekik fogalmuk sem volt – egy röntgen-készülék izotóp kazettájára bukkant. Néhány napig még tartotta magát a céziumot védő kapszula, de emberünk vette az akadályt és egy csavarhúzóval szétfeszítette azt, annak ellenére, hogy lassan jobb karja is „megérett” az amputációra.

roncstelep.pnga roncstelep, kép: iaea.org

Szeptember 16-án, Alvesnak sikerült kiszúrnia a kapszula kémlelőablakát, és csavarhúzója segítségével némi kéken derengő porhoz jutott belőle. Azt hitték, hogy az anyag egyfajta lőpor, megpróbálták meggyújtani, sikertelenül.

Az ólomból és acélból készített nagyjából 50×50 milliméteres árnyékoló kapszula – mint utólag kiderült – körülbelül 93 gramm (3.3 oz) radioaktív cézium-137 tartalmú cézium-kloridot tartalmazott (a 93 g CsCl-ből 19,3 g volt Cs–137). A kapszulában egy forgó belső rész biztosította, hogy a sugárnyaláb csak annak elforgatott pozíciójában jusson ki belőle, mint a lenti – Wikipédiáról bemásolt – képről is látható.

forras.gifaz árnyékoló kapszula működése, forrás: Wikipedia

A képen a sugárterápiás eszköz kazettájának a működése látható. Az elforgatható kapszula kémlelőablakában egy kollimátor fókuszálja a sugárzást egy keskeny sugárban. A cézium-klorid radioaktív forrás a kék négyzet, és a gamma sugarakat a világoskék sáv szimbolizálja.

A forrás üzembe helyezése idején, 1971-ben 74 terabecquerel (TBq) (1998 Ci) aktivitással rendelkezett. A dózisteljesítmény egy méterre a forrástól 4.56 gray volt óránként. A cézium 137 felezési ideje 30 év, a baleset idején a forrásnak már „csak” 50,9 TBq (1375 Ci) aktivitása volt.

Szeptember 18-án, Alves néhány más szerzeményével együtt túladott a kazettán is, a közeli roncstelep dolgozói talicskával tolták át a vasat és lepakolták az udvaron. Aznap este az ottani tulajdonos, Devair Alves Ferreira kiszúrta a kék derengést és a kapszulát magával vitte a házába. Az elkövetkező három napban az ismerősei is a szép kéken derengő por csodájára jártak, Ferreira feleségének Maria Gabriela Ferreira-nak akart az anyagból gyűrűt csináltatni, ezért szeptember 21-én több, rizsszem méretű rögöt barkácsoltak ki a kapszulából. Ezeket elkezdte szétosztogatni a barátai és a rokonai között. Ugyanezen a napon felesége, a 37 éves Maria megbetegedett. Szeptember 24-én ő is túladott az érdekes szerzeményén, amit testvére vitt haza.

Szeptember 24-én, Ivo, Devair testvére, szintén némi port kapart ki a kazettából, aminek egy része széthullott a cementpadlón. Hat éves lánya, Leide das Neves Ferreira közben egy szendvicset evett a földön ülve, közbe az ételére is hullott némi por, amit ő megevett. (Ezáltal nagyjából 1,0 GBq sugárzóanyag került a szervezetébe, aminek a dózisegyenértéke 13 Sv volt, ami már halálos dózis)

Leide das Neves Ferreira.pngLeide das Neves Ferreira, kép: iaea.org

Gabriela Maria Ferreira-nak tűnt fel először a sok egyidejű megbetegedés a környezetében. Először az általuk fogyasztott italra gyanakodott, de aztán figyelme szerencsére a furcsa porra terelődött. Szeptember 28-án elment érte a roncstelepre, majd azt egy nejlonzacskóba pakolta, és busszal magával vitte a kórházba. Ott orvosa gyanakodni kezdett, hogy a por talán annyira nem is ártalmatlan, és a kórház kertjében egy székre tette azt – így a kórház szennyezettségi szintje alacsony maradt.

Szeptember 29-én egy vendégprofesszornak sikerült egy szcintillációs számlálót kölcsönöznie (A szcintillációs számláló az orvosi-biológiai célú sugárzásmérés legelterjedtebb eszköze), és megbizonyosodtak afelől, hogy a behozott anyag nem ártalmatlan.

Néhány nap alatt 130.000 embert vizsgáltak meg, közülük 250-ről bizonyosodott be Geiger számlálók segítségével, hogy kaptak a sugárzásból. Végül 20 ember mutatta a sugárbetegség jeleit, őket kezelték.

Halálesetek

A 6 éves Leide das Neves Ferreira szervezete nagyjából 6,0 Gy, 600 REM sugárzást nyelt el, ennek dózisegyenértéke 13 Sv volt. Őt a kórházban is elkülönítve kezelték, mert az ápolók féltek közel menni hozzá. Október 23-án halt meg, egy speciális koporsóban temették el Goiânia-ban. Temetése napján lázadás tört ki, a környező területek lakói úttorlaszokkal próbálták megakadályozni temetését, féltek a sugárbetegségétől.

Gabriela Maria Ferreira, 37 éves (5,7 Gy, 550 REM), aki voltaképpen a még nagyobb katasztrófát akadályozta meg, ez a tette valószínűleg az életébe került.

Izrael Baptista dos Santos, 22 éves (4,5 Gy, 450 REM) és Admilson Alves de Souza, 18 éves (5,3 Gy, 500 REM) ők Devair Ferreira alkalmazottjai voltak.

Devair Ferreira az őt ért 7 Gy ellenére életben maradt.


sirkert.pnga négy áldozat ólommal bélelt sírja, kép: iaea.org

Következmények

A bíróság az IGR három orvos tulajdonosát és üzemeltetőjét súlyos gondatlanság vádjával tette felelőssé az eseményekért, annak ellenére, hogy ők időben jelezték a problémákat és éppen a bíróság akadályozta meg a veszélyes berendezések sorsának rendezését.

Az érintett házakat vagy elbontották, vagy betonnal töltötték fel, a házakat övező termőréteget mindenütt eltávolították.

A kapszula eredetileg nagyjából 50,9 Tbq-nyi (1375 Ci) sugárzó anyagot tartalmazott, ennek 87%-át (44 TBq, 1200 Ci) „találták meg”, a maradék 7 TBq-nyi (191 Ci) anyag a városban maradt.

Források

Wikipedia: Goiânia accident

iaea: Goiânia´s Legacy Two Decades On

A szcintillációs számláló felépítése

A radioaktív sugárzás hatása az élő szervezetre / A nukleáris technika nem energetikai célú felhasználása


Facebook csoport

A blog változásait követheti a facebookon, a passport.blog.hu csoportban, ha rákattint a „√ Tetszik” gombra. Kérem, kövessen!

További írásaim

OB121 blog

Az elhagyott szovjet nukleáris világítótornyok és reaktoraiknak története
Vasazásból nukleáris katasztrófa
Cseljabinszk-40 : a szovjet plutóniumgyár és katasztrófái
A Davis-Besse atomerőmű esete a vírussal
A Trans-Szibéria gázvezeték 1983-as robbanása
A Stuxnet és hatásai (első rész)
Vasúti gigaprojekt: ICx

Passport blog

Bambuszvonatok Kambodzsában
Szórakoztató tények utazóknak
A világ leghosszabb vonata: a Vasérc-expressz
A világ legnagyobb hajóroncs-temetője: Nouadhibou, Mauritánia
Ajtó a pokolba – a 42 éve lángoló türkmenisztáni Darvaza-kráter
A lappföldi Jéghotelbe is kell tűzjelző
Hatalmas betonnyilak az USA-ban
Káosz a német autópályákon
Kilométeróra-maffia Németországban
pagpag - hús a szemétből
Maeklong Railway Market /Talad Rom Hoop
Lakás vagy házbérlés Németországban
Amitől a (TÜV) vizsgáztatóknak a haja az égnek áll : 2 rész
Amitől a (TÜV) vizsgáztatóknak a haja az égnek áll : 1 rész
25. éve történt: a Gladbecker-túszdráma
Klaus, a targoncavezető első munkanapja
A világ 12 gyilkos tava

A bejegyzés trackback címe:

http://ob121.blog.hu/api/trackback/id/tr665536777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.